Békéscsaba fiatal példaképe 2020 érdemérem

29 éves Dr. Zelenyánszki Márk kapta a Békéscsaba Fiatal Példaképe 2020 érdemérmet…

A Patrióta Békéscsaba Egyesület tagjai kiemelt figyelmet fordítanak azokra a helyi tehetséges és keményen dolgozó fiatalokra, akik a külföldön élés helyett inkább Békéscsaba eredményeihez és értékeihez járulnak hozzá a mindennapokban.

Az egyesületben résztvevők úgy gondolják, hogy a Békéscsaba Fiatal Példaképe kitüntetést lehessen időről időre átadni azon fiatalok számára, akiknek -kimelkedő értékeket képviselve- életük és munkásságuk is példaértékű lehet a békéscsabai ifjúság szemében. Cselekedeteik pedig felhívják a városban lakók figyelmét arra, hogy vannak még, akik Békéscsabát választják, és akikből még jó lenne, ha többen lennének a városban.

Az egyesület tagjai egyhangú döntése alapján az első ilyen kitüntetést a 29 éves Dr. Zelenyánszki Márk szülész-nőgyógyász szakorvosjelölt kapta. 2015 szeptemberétől erősíti a békéscsabai Dr. Réthy Pál tagkórházban dolgozók körét. Ezidáig több mint ezer békés megyei baba világrahozatalánál segédkezett.

Az egyesület elnöke, Bodóczi István a CafeONE kávéházban beszélgetett a példaértékű tulajdonságokkal rendelkező békéscsabai fiatallal. A beszélgetés alapján készült interjút alább olvashatjátok.

Bodóczi István (később István): 
Mesélj egy picit magadról és békéscsabai vonatkozásodról.

Dr. Zelenyánszki Márk (később Márk): 
Zelenyánszki Márknak hívnak, 1991-ben születtem.
Nagyon büszke vagyok arra, és ezért rendszerint meg is szoktam említeni, hogy igazi tősgyökeres Békéscsabai vagyok. Azon belül pedig jaminai, olyannyira, hogy nagypapám írta meg azt a Jamina városrész történetéről szóló könyvet, amit még mindig lehet olvasni a könyvtárban. 

István:
Fiatalabb korodban melyik iskola padját koptattad itt a városunkban?

Márk:
A Belvárosi Általános és Középiskola diákjai közé tartoztam ebben az időszakban. 

István:
Már ekkor eldöntötted, hogy orvos leszel, ha nagy leszel?

Márk:
Ilyen szempontból szerencsém van, mert édesanyám is orvos, pszcihiáter. Miatta már elég fiatalon megszületett az a gondolat, hogy az orvosi pályát választom. Szerencsére az is megkönnyítette a választásom, hogy a középiskolában a biológia és a kémia tantárgy keltette fel leginkább az érdekődésemet, márpedig, ha belegondolsz, ezekkel a tantárgyakkal más területre nem igazán lehet menni, ami úgymond hosszú távon is jó távlatot mutatna.

István:
Mennyire volt könnyű bekerülni az orvosira?

Márk:
Az az igazság, hogy átlagos képességűnek tartom magam, a középiskola utolsó 2-2,5 évében több tárgyból is külön tanárhoz kellett járnom ahhoz, hogy meglegyenek a céljaimhoz szükséges eredmények. Ez sok esetben azzal párosult, hogy hétvégente, amíg a barátoknak volt lehetősége elmenni szórakozni, nekem készülnöm kellett az érettségire.

István:
Végül a munkádnak meglett a gyümölcse. Melyik egyetemen végeztél?

Márk:
Szegeden az Általános Orvostudományi Egyetemre nyertem felvételt, melyet sikeresen el is végeztem.

István:
Már az egyetemen eldöntötted, hogy szülész-nőgyógyászként szeretnél később tevékenykedni?

Márk:
Az elején az volt a nagy vágyam, hogy traumatológus legyek, ezért elég sok energiát fektettem a traumatológiába, például a szakdolgozatom témája a combnyaktöréses esetek voltak. Az idő elteltével bebizonyosodott, hogy másról szól a szakma, mint ahogy korábban elképzeltem azt.  Aztán jött a felsimerés, hogy a szülész nőgyógyászatban sokkal több műtéti és sebészeti beavatkozás van, és úgy véltem, hogy az addig fejlesztgetett képességeimet sikeresen tudom majd kamatoztatni benne.

István:
Az egyetemi időszak végéhez közeledve, milyen elképzelések voltak számodra a munkaerőpiacra való belépés tekintetében?

Márk:
Több választási lehetőségem is volt, többek között Budapesten vagy külföldön is tárt karokkal vártak, de én már az egyetemi időszak alatt is Békéscsabában és annak vonzáskörzetében gondolkoztam. Felmerültek gyulai lehetőségek is, de végül a békéscsabai korház mellett tettem le voksomat.

István:
Ennek nagyon örülünk! Mióta dolgozol, hogy sikerült a beilleszkedésed kezdő orvosként?

Márk:
2015 szeptemberétől kezdve vagyok aktívan jelen a csabai kórházban, és mint ahogy a korábbi időszakokra is, erre is egy kihívásokkal teli időszakként emlékszem vissza. Az a mérhetetlenül sok elméleti tudás, amit az évek alatt tanultam, felkészített arra, hogy a lehető legnaprakészebb lehessek a szakmában. Fontos azonban megemlíteni, hogy olyan dolgokhoz már nem feltétlenül adott első körben támpontot, amikhez nélkülözhetetlen a szakmában való tapasztalat megszerzése. Ilyen például az, hogy hogyan találjuk meg a legmegfelelőbb hangot a páciensekkel, hiszen emberekkel foglalkozunk, és a kommunikáció rendkívül fontos ebben a szakmában, talán nem túlzás azt állítani, hogy elengedhetetlen, nélkülözhetetlen része a sikeres és eredményes érvényesülésnek és beilleszkedésnek.

István:
Neked ez mennyire volt könnyű vagy nehéz feladat?

Márk:
Közvetlen személyiségemből eredően intuitívan próbálom megoldani a pillanatnyi helyzettől függően. Ebből fakadóan a lehető legkedvesebb vagyok a páciensekkel. Mindent megteszek azért, hogy ne csak én, hanem ők is úgy érezzék, valóban figyelek rájuk.

István:
Ha szabad megkérdezni a jövőbeli terveid kapcsán, hogyan képzeled el az elkövetkezendő életed itt Békéscsabán?

Márk:
Továbbra is alázattal és elhívatottsággal szeretném a feladatomat és a munkámat a lehetőségekhez képest a legjobban elvégezni és minél több egészséges békéscsabai babát a világra segíteni. Novemberi szakvizsgám egy újabb, kifejezetten fontos mérföldköve lesz életemnek. Igyekszem folyamatosan naprakész maradni, ami nem mindig egyszerű, ugyanis nagyon gyorsan fejlődik a szakma. Szeretnék minnél több konferenciára eljutni annak érdekében, hogy az ott hallott hasznos újdonságokat sikeresen ültethessem át itt Békéscsabán a gyakorlatba.


István:
Mit üzennél azoknak a békéscsbai fiataloknak, akik hasonló korban vannak, mint amilyenben Te is voltál 10-15 évvel ezelőtt?

Márk:
Számukra azt az üzenetet szeretném átadni, hogy fiatalon türelmesnek és kitartónak kell lennünk. Lépésről lépésre haladva, szemünket mindvégig a célon tartva kell cselekednünk, hiszen így tudunk minden egyes nappal közelebb kerülni ahhoz.